turay-jozsef-1927-331905-ben ezen a napon született Turay József a harmincas évek legendás “T-betűs” csatársorának középcsatára.

Turay József 1905. március 1-jén született Egerben. 1926-ban került a Ferencvároshoz, az akkor megalakult proficsapathoz írt alá szerződést Tóth-Potya István invitálására. Első idényében jobbára csak “kispadozott”, mivel a centerposztot a csatárlegenda Pataki Mihály töltötte be. Ezzel együtt is, 1927. március 27-én bemutatkozhatott a Ferencvárosban a DFC Praha elleni barátságos mérkőzésen, majd alig három hét után a Húsvéti-serlegért folytatott három mérkőzésen, amit el is nyert csapatával. Nem mellesleg első góljait is megszerezte, így nem volt meglepő, hogy 1927.május 1-jén, a Vasas elleni bajnokin is bemutatkozhatott, természetesen góllal. Ezen a mérkőzésen így festett a csatársor: Rázsó, Turay, Dán, Pataki, Kohut. A fiatal Turay a csapatban ragadt, a csatársor annyiban változott néha, hogy Pataki helyett Schlosser játszott. Igazi legendák oldalán tette meg az első lépéseit.

A bemutatkozást nagy sikerek követték. 1933 nyaráig játszott a Ferencvárosban, mindösszesen 278 díjmérkőzésen (ebből 115 bajnoki), amelyeken 200 (62 bajnoki) gólt lőtt. A válogatott mezét 1928 és 1939 között 48 alkalommal húzhatta magára, 11 gólt szerzett.

A Ferencvárossal bajnoki címet összesen háromszor nyert, 1926-27, 1927-28, 1931-32-ben. Ugyancsak három Magyar Kupa győzelem részese volt, 1927, 1928, 1933-ban. Részese volt egy nagy nemzetközi sikernek is, 1928-ban a KK-győztes csapatnak volt tagja. 1932-ben az év játékosának választották.

Bemutatkozása után bámulatosan rövid idő alatt tett szert hatalmas népszerűségre. Kezdetben “Suttyó” volt a beceneve, amit idővel a “Császár” név követett, jól jellemezve a közönség körében a megítélését. Élt-halt a pályán, íme egy igazán jellemző Turay-eset:

“Mindig tudtuk, hogy a zöld-fehérek közszeretetben álló Suttyója munkabírás, kötelességteljesítés tekintetében mintaképe az igazi futballistának. Ő igazán nem profi futballista, nem csak a pénzért, a fizetésért játszik, hanem rajongó szeretettel csüng klubja színein és minden mérkőzésen egész szívét, lelkét beleadja a küzdelembe. Érdekes példája volt ennek egy eset, mely a Ferencváros-Somogy meccsen történt meg vele. A derék Suttyó a 16.percben megsérült a bokáján és hiába próbálkozott lábra állni és tovább játszani, nem ment. Fájó szívvel le kellett vánszorognia a pályáról. Ott aztán kezelgette Potya mester. Fukszi, a zöld-fehérek kondíciótrénere is odasietett. Lehúzták a lábszárvédőjét, masszírozni kezdték a lábfejét és már bontogatni kezdték a cipőzsinórját, hogy lehúzzák a cipőjét, mikor egyszerre se szó, se beszéd, fölugrik, széjjellöki a köréje gyülekezett egész társaságot és úgy, ahogy van, sántikálva, a sajgó fájdalommal nem törődve berohan a pályára. – Suttyó, hová mész? – kiáltott rá Máriássy doktor. – Nem látja doktor úr, hogy korner van ellenünk? – felelte Turay. – Megyek a fiúknak segíteni – mondta, és ment védeni a kaput…. “

Egy emlék 1929-ből, Brazíliából, Sao-Paulo-ból, ahol tiszteletkört futnak a fradisták. Turay József jobb kezével a zászlót fogja:

sao-pauloi-emlek_1929

Turay József hét dicsőséges ferencvárosi év után 1933-ban úgy érezte, feleslegessé vált, miután az általa (pályafutása alatt először) kért anyagi segítséget nem kapta meg. A Hungária körútra igazolt, ahol kapva-kaptak utána, további hét évig ott volt “Császár”.

1963. június 24-én hunyt el Budapesten.

Simon Sándor

Forrás:
Nagy Béla: Fradi futballkrónika 1899-1973
Nagy Béla: Fradisták
wikipedia

Reklámok