kocsis_sandorHogy mit ajánlunk? Egy könyvet! Egy könyvet, melynek címe Volt egyszer egy csatár Kocsis Sándor emlékkönyv.

kocsis_konyv

Ebben az esztendőben lenne 80 éves Kocsis Sándor. Ebből az alkalomból készül ez az emlékkönyv. Készül, mert még nem jelent meg, ám már most hírt adunk róla, hogy mindenki készüljön, remekművel gyarapodhat a könyvtára.

A kötet szerkesztője, Schlegel Oszkár a könyvet a 65 éven felülieknek ajánlja, akik még láthatták játszani Sanyit. Szó szerint ezt írja a könyv hátoldalán:

“Ezt a könyvet azoknak a sportbarátoknak ajánlom, akik elmúltak hatvanöt évesek és ingyen közlekednek a hazai járműveken. Ők még láthatták játszani Sanyit. Annak idején ötven filléres vonaljeggyel, hetven filléres átszállóval utaztak az Üllői útra, Kispestre, a Megyeri útra, vagy a Népstadionba, hogy csodát láthassanak. A MAGYAR FOCIT! Ma ingyen utaznak, mégis ritkán mennek meccsre. Nem vonzza őket a mostani produkció. A fiatalok sajnálkozva néznek rájuk. Fölényesen beszélnek az egykori fociról, a mi focinkról. Arról a fociról, amelyikben nem pattant el öt méterre a labda, amelyikben folyamatos volt a játék, amelyikben a bekk igyekezett elvenni a csatártól a játékszert, nem ellenfele mezén végzett szakításpróbát. A felugró kapus keze közül elfejelték a labdát úgy, hogy a könyöküket nem fegyverként használták. Arról a fociról, amelyet közönség előtt játszottak. Tíz, húsz, harminc, ötven néha százezer néző előtt. Kedves és igen tehetséges tanítványom F.A., aki már magára ölthette a címeres mezt, ajkát biggyesztve kérdezte tőlem: ki az a Kocsis Sándor? Ha véletlenül kezébe kerül ez a könyv és méltatja arra, hogy belelapozzon, talán megtudja. A hatvanöt éven felülieknek írtam (írtuk), nosztalgiázzanak egy kicsit. Igaz, titokban reménykedem, hogy egy-két fiatal lelkében is indukál valami halvány büszkeséget ez a kis dolgozat, hiszen arról is szól, hogy nagyapáik idejében a miénk, magyaroké volt a világ legjobb csapata.”

Magam és a szerkesztőtársaim nevében (mindannyian 65 év alattiak) szívből reméljük, hogy a könyv szerzője túlontúl pesszimista. Ezt a könyvet a fiataloknak is meg kell ismerni, hogy képet alkothassanak arról, hol is jártunk már. A fradista fiataloknak különösképp, hogy tudják, milyen világklasszisok pallérozódtak zöld-fehérben, hogy méltán büszkék lehessenek rájuk!

Simon Sándor

Advertisements