fradi_cimer
A napokban nagy megtiszteltetés ért! Kaptam az oldal szerkesztőitől egy lehetőséget, mely által kifejezhetem gondolataimat, érzéseimet azzal kapcsolatosan, ami az egyik legfontosabb dolog nekem.

Mi is lenne ez? Számomra az egyik legfontosabb dolog az életemben a Fradizmusom. Tudom, sokan vagyunk ezzel így, hiszen ennek az oldalnak is azért vagyunk látogatói, mert ez az érzés valamikor megfogott bennünket és szeretjük a hasonlóan érző és gondolkodó emberek társaságát. Értéktisztelő emberek vagyunk, a Ferencváros pedig az évek során történelmi értékké nőtte ki magát, megtartva és építve szellemi kincseit is. A felhalmozott szellemi értékekkel méltán büszkélkedhetünk. Nem véletlen az, hogy az ország legnépszerűbb csapata a Fradi lett. Ezt az egyesületet magáénak érzi az egyszerű kisembertől kezdve hazánk minden rétege. A Fradizmus nem ismer országhatárokat, nem rendelkezik korlátokkal, átöleli a korszakokat és az időt. Pontosan ezért örülök annak, hogy a múltból megmaradt újságok hitelesen dokumentálják ezt az életérzést, amit itt pár szóban én is összefoglaltam.

Régi idők hírességei mesélik el, hogyan kerítette őket hatalmába ez az érzés, mikor és miként lettek Fradisták és mit is jelent ez nekik.
Sorozatunk első riporja egy olyan színészhez vezet vissza minket, akiről még mindig sokunknak Hacsek jut eszébe, aki a Vidám Színpad kiváló alakja volt, Kibédi Ervinhez.

Kibédi Ervin (1924. december 24. – 1997. május 5.) színész, komikus.
Diplomáját 1949-ben a Zeneakadémián szerezte, dolgozott a Magyar Rádiónál, a Magyar Néphadsereg Színházában, majd 1957-től a Vidám színpad művésze lett.

Egyik leghíresebb slágerét, azt hiszem sokan magunkénak érezzük néha: ”Én nem hiszem, hogy normális vagyok…”

Olvassuk most őt, hogyan vallott Fradizmusáról, miként gondolkodott saját érzéseiről…

FRADI – HÍRADÓ 1963; 3.szám 17.oldal:

fradi-hirado_1963_03_kibedi-ervin_0705

Istenes Tibor

És egy meglepetés:

Reklámok