ftcbk-gombok-publicisztikaElképzelhető, hogy ami felépült bennem az évtizedek során, az csak álom? Lehet, hogy tévúton járok évek óta? Vajon hol ronthattam el? Gyermeki tisztasággal fonódott lelkembe a Fradizmus, meseszerű volt egy hatalmas stadionban átélni azt, ahogy a valóság egybefonódik a képzelettel, sőt azon felülemelkedik és egy leírhatatlan érzéssé formálódik.

Ez volt a kezdet. A színek és hangok kavalkádja elvarázsolt és eggyé váltam a játékkal; éreztem és tudtam, részese vagyok egy olyan álomnak, melyből talán soha nem ébredek fel, mely elkísér egész életemen át. Aztán múltak az évek, felcseperedtem, eltűntek az álmokkal szőtt mesék az életemből. A hétköznapok rideg valósága, monoton zajjá változtatta a körülöttem felgyorsuló világot, fel kellett venni a ritmusát, ha valamit el akartam érni az életben. Mégis megmaradt bennem gyermekkorom világa, egy színes világ, ami felébredt nyomban, amikor tizenegy zöld mezes labdarúgó bevonult a Fradiindulóra a lelkes közönség előtt! Soha nem volt bennem gyűlölet.
Az ellenfélre mindig tisztelettel tekintettem, hiszen az igazat megvallva: nélkülük nem is lenne győzelem. Talán itt rontottam el? Ez a világ, ami tiszteletben tartja a másik csapatot – és éppen ez az, ami ellenféllé nemesíti – nincs is, csak gyermeki álom csupán? Talán nem váltam teljesen felnőtté és elveim, eszméim, hitem, nem mások mint realisztikus világtól elrugaszkodó idealista eszmék?

Meglehet, hogy a tisztelet és a szeretet kihalófélben levő tartalmatlan szavakká silányultak az évtizedek során? A napokban fogalmazódtak meg bennem ezek a kérdések. Nem kívánok erről bővebben írni, úgy vélem mindenki ismeri a történteket…

Én csak azt szeretném, hogy mindenki tegye fel magának a kérdéseit, én is és mások is! Előző írásomban már jeleztem, úgy érzem rossz korban születtem; az utóbbi napok történései ebben méginkább megerősítettek, de nem adom fel!

Ezúton kérek mindenkit, akiben még él gyermekkori tiszta hite, ne adja fel! Nem hátrálhatunk meg, nem hagyhatjuk ott hitünket és eszméinket, még akkor sem, ha jelenleg nem ez a trendi, nem ez a divat. Pillantsunk most vissza ismét a múltba, olvassunk el egy írást szurkolóinkról, milyen is volt az az idő, amikor még nem kellett a gyűlölettől védeni embertársainkat, hanem békében és nyugodtan lehetett mérkőzésre járni.

FRADI – HÍRADÓ 1975. június:

fradi-hirado_1975_06_meglestem-ket-szurkolot_0705

Istenes Tibor

Advertisements