borsos-miklosEmlékezzünk egy csatárra, aki soha nem volt alapembere a Fradinak, illetve bemutatkozásakor a Kinizsinek. Ám, mint tartalék, tényleg aranyat ért…

borsos_1Ugyanis gólerős, jól cselező csatár volt. Ragadt hozzá a labda és még megtévesztő mozdulatai után is nagy biztonsággal maradt a birtokában. A nézőknek úgy tűnt, soha nem okozhat számára nehézséget, hogy bárkit kicselezzen. Mindezen felül hatalmas erővel és pontosan tudott lőni. Erről tanúskodik az is, hogy azon a 102 díjmérkőzésen, amelyen a csapat színeiben pályára lépett, 58 gólt szerzett.

A leggólerősebb meccse a korszak egyik nagy rangadója volt, 1955. júniusában, a Népstadionban, a Honvéd-Kinizsi meccsen. A Honvéd már 3:0-ra, majd 4:1-re is vezetett. A második játékrészben azonban – elsősorban Borsos nagyszerű játékának és Gulyás bravúros védéseinek következtében – fordult a kocka, a lelkes Kinizsi kiegyenlített. Borsos Miklós két gólt szerzett a világklasszisok ellen, persze hogy élete végéig a nagy meccseként emlegette ezt a találkozót.

borsos_2Nagy csatárkedvenc volt, mégsem tudott igazán gyökeret verni a csapatban. Talán, mert jöttek új és újabb csatárkedvencek. Így történt, hogy túl a századik meccsén immár végleg kiszorult a csapatból. Persze, előtte még villantott. Részt vett a csapat ausztrál túráján, ahol négy nagy meccse is volt, kettőn mesterhármast ért el, kettőn pedig nem kevesebb mint 4-4 gólt, azaz négy meccsen 14 gól. Képzeljük csak el! Egy ilyen csatár nem fért be akkoriban az alapcsapatba…

borsos_3Később, az öregfiúk mérkőzésein visszatért és cseleivel megint őrületbe kergette az őszülő halántékú védőket.

1990. március 8-án, nem egészen 56 esztendősen hunyt el.

Emlékét azonban őrzi a fradista emlékezet.

Nagy Béla: Fradisták fuballmezben 3. című kötetének felhasználásával az emlékezést készítette: Simon Sándor

Reklámok