Megfogalmazódott bennem egy kérdés. Mitől függ, hogy ki, milyen szurkoló lesz? Hiszen elég nagy a Fraditábor, rengeteg szurkolója van, különböző egyéniségekkel, karakterekkel.

Mint rovatom eddigi szurkolói is bizonyítják, színesebbnél színesebb egyéniségek fűszerezik a Fradi szurkolóinak népes táborát. Nagymamám szavaival élve, a mezőn ezernyi virág nyílik, de mind Isten dicsőségére. Pontosan így van ez szurkolóinkkal is, mindannyian a Fradi dicsőségéért vagyunk, különböző egyéni karakterekkel, azonban mindannyian a Ferencváros palettáját színesítjük. Minden Fradi szurkoló elmondhatja, a Fradi én vagyok! Persze, ha ezt egyénekre lebontjuk, akkor csak rész szerinti ismeretre juthatunk, de időnként megéri elveszni a részletekben, mert megismerhetünk értékes embereket, szurkolókat a hétköznapokból is.

Kedves olvasóm is része a Ferencváros népes táborának, tehát ő is tagja és része minden sikerünknek, ne adj’ Isten bánatunknak. A Ferencváros egy család, a család minden előnyével és hátrányával együtt. A család egy bensőséges közösség, mely kitart családtagjai mellett, segíti és buzdítja tagjait. Egy szoros közösség, melynek megtiszteltetés a tagjának lenni! Mindannyian büszkék vagyunk rá, hogy a Fradicsalád tagjai lehetünk. Az utóbbi napokban könnyű részesének lenni ennek a családnak, de nem mindig volt ez így. Nemrég még az életünkért harcoltunk, nem elsősorban csapatok ellen, hanem szembe kellett szállnunk az elmúlás rideg valóságával. Csak az igazán fanatikus „hívők” nem inogtak meg és nem kezdték temetni csapatunkat! A Ferencváros feltámadt, ismét dicső múltját idézi, egyre többen jönnek vissza és buzdítják csapatunkat. Szükség van mindenkire, legyünk egyre többen, töltsük meg a lelátókat!

Mégis elgondolkodtat a kérdés, amit írásom elején feltettem magamnak. Mitől függ, hogy ki milyen szurkoló lesz? A választ környezetünk adja meg.

Mindannyiunk életében vannak azonos dolgok. Mindannyian megszületünk, fejlődünk, iskolába járunk, majd felnövünk! Míg a felnőtt korig eljutunk, addig terelgetnek és irányítanak bennünket, ismereteket szerzünk, tanulunk. A legtöbbet természetesen példák után szüleinktől, családunktól tanuljuk, de közvetlenül ezután tanáraink következnek. Számomra egy tantárgy szeretete mindig párhuzamos volt a tanár előadó képességével, karizmájával. Képes voltam megszeretni olyan tantárgyakat, melyeket nem kedveltem, ha tanítóm megkedveltette velem személyisége által. Szurkolóink a múltból rovatunkban, olvassunk most egy tanárról, ki nem csak a tananyagot adta tovább, hanem zöld-fehér szívét is. Tanuljunk mi is tőle, a Fradista tanártól.

– Istenes Tibor –

FRADI – HÍRADÓ 1973. február:

fradi-hirado_1973_02_pakonyi-laszlo_0705

Advertisements