edzo_es_csapataA Ferencváros Paks elleni mérkőzésén Dr. Miskolczi Józseffel, a Szegedi Tanárképző Főiskola 40 éve alakult futballcsapatának alapító tagjával és kiváló edzőjével beszélgettünk.

A Ferencváros székházánál gyülekező tömegből kitűnt egy Ember. Egy ember, aki egy emberöltőnyi idő alatt, évtizedeken keresztül is Ember tudott maradni. A Szegedi Tanárképző Főiskola matematika tanára barátságos, közvetlen, mérhetetlenül céltudatos, és Ő az, aki a Ferencváros csapatát ért megpróbáltat�sok ellenére sem maradt a futballt illetően sohasem hitehagyott.

Csapatáról kérdeztük, és arról, hogy egyáltalán hogyan vélekedik erről a különös hitvallásról, amit úgy hívnak, hogy Fradizmus.

A Tanár urat szinte alig kellett kérdeznünk, lehengerlő élményeit szívből osztotta meg velünk. Elmondta, hogy nyolc évesen figyelt fel először A CSAPATRA, és eziránti érdeklődése azóta sem halványult el. A futballt a pályán, játék közben tanulta meg gyermekként, és ahogy ő fogalmazott, együtt nőtt fel vele. A későbbiekben is olyannyira a szívén viselte a futballt, hogy felnőttként – a már gyerekkorban megalapozott gyakorlati tudását alátámasztva – elvégezte a Testnevelési Főiskola edzői szakát, biztos és szilárd alapokra emelve ezzel a tudását.

Matematika tanárként sem feledkezett meg sosem a “játékról”. 1968-ban megalakította a Szegedi Tanárképző Főiskola futball csapatát, ahol azóta is edzői teendőket lát el.

És nem is akárhogyan! Az edzések professzionális tempót követelnek, immáron heti öt alkalommal! Az edzéstervben a futás a Tiszai gáton természetesen nélkülözhetetlen elem. Maguk a futballisták, akaraterőtől duzzadó harcosok, akik közt épp úgy fellelhető a lelkes főiskolai hallgató is, mint a már végzett orvos.

Mindezek után jogosan kérdezhettük a meccs végén, hogyan értékelte a Paks elleni találkozót. Kiváncsian vártuk véleményét, miként látta a mérkőzést, egy negyven éves rutinnal rendelkező edző.

Kiemelte, hogy Rósa nem nagyon találta a helyét, gyenge volt védekezésben és erőnlétileg sem megfelelő az állapota még.
Morrisont dicsérte az első félidei játéka miatt, de úgy látta a második félidőben elfáradt. Támadásainkat szabálytalanságokkal folyamatosan fékezték, ezzel kivették a szelet a vitorlánkból. A csapat a második félidőre kettészakadt, nem volt igazából középpályánk, tehát összességében elmondható, nem volt túlzottan elégedett a látottakkal.

Kiemelte még a gyenge bírói közreműködést is, úgy érzi nincs nagy különbség az első osztály és a megyei szint bírói között. Negyven év, azt mondta elszállt mint egy pillanat, az ember nem tesz mást, csak folytatja játékos gyermekkorát felnőttként is. Mindeközben az embernek olyan érzése támad, hogy egy nagyszerű ember, sportról szóló krónikáját hallgathatja.

Kérdésünkre, hogy mi adott erőt Józsi Bácsinak hosszú évekig kitartó munkája során, a következő választ kaptuk:

A sport szeretete az, ami hajt, és addig csinálom, ameddig csak lehet. Mindvégig!

2009. augusztus 15.

– Istenes Mónika és Tibor –

Advertisements