fradi_cimer vivasVÍVÁS: 1904-1947
Dr. Springer Miklós, az FTC Elnökségének a tagja, az FTC Baráti Kör alelnöke 2009. május 8-án, a klub fennállásának 110-ik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen nagy formátumú beszédben méltatta a múltban elért sikereket. Igen informatív része volt a beszédnek, hogy sorjában megemlékezett az FTC összes valaha is működött szakosztályáról, azokról is, amelyek ma már a múlt homályába merülnek. Oda merülnek, de el nem veszhetnek!

Ez is indokolja, hogy most induló sorozatunkban megemlékezünk ezekről az egyszer volt szakosztályokról, hogy az internet adta nagyobb publicitást kihasználva minél több érdeklődőhöz eljuthassanak ezek az információk.

A sorozatban a sportágakat a fentebb idézett ünnepi beszéd elhangzási sorrendjében mutatjuk be, a lehetőségekhez mérten kiegészítve, további adatokkal, nevekkel, képekkel színesítve a szóban is elhangzottakat.

VÍVÁS: 1904-1947

6302200P OLY FENCINGAz FTC vívó szakosztálya 1905-ben jött létre a Mester utcai tornateremben, amikor Schneider Béla alelnök a saját vívókészletét ajándékozta az egyesületnek. A szakosztály erősödését akadályozta a drága felszerelés, ami miatt nem tudott a tömegek sportjává válni.

(A történelmi hűség kedvéért megjegyezzük, hogy a csatolt kép nem FTC-vívókat mutat, azzal csupán a korabeli kardvívás hangulatát kívántuk ábrázolni.)

A kezdetben csak a kardvívással foglalkozó FTC-vívók először 1911-ben jelentek meg a pástokon, és a II. osztályú kardcsapat-bajnokságban rögtön a harmadik helyen végeztek. Ezt a helyezést a következő évben megismételték, majd 1913-ban már egy helyet előreléptek, másodikként zárták a versenyévet. 1914-ben a kor nagy tekintélyű vívómestere, Schlotzer Gáspár foglalkozott a vívókkal, akik nagyszerűen szerepeltek, megnyerték a másodosztály bajnokságát.

Az első “címnyertes” csapat tagjai: Becker István, Horn K. Lajos, Kleckner Sándor és Pick Jenő.

Azonban hiába volt a bajnokság, hiába szereztek ezzel jogot az I. osztályban, a legjobbak közötti szereplésre, közbeszólt a történelem vihara. Az I. világháború kitörése mindent meghiúsított, véget vetett az ígéretes fejlődésnek, a szakosztály átmenetileg megszűnt.

Új életet 1922-ben leheltek bele, amikor ismét megjelenhettek az FTC-vívók a pástokon. A szünetelés miatt ismét a II.osztályban versenyezhettek, azonban most nem kellett négy év a győzelemhez.

A Kleckner, Petőcz, Pick, Mattyók összeállítású kardcsapat Gansmann vívómester irányításával rögtön megnyerte a bajnokságot.

Ezt a győzelmet sem követte I. osztályú szereplés, ugyanis a versenyzők nem vállalták a szereplést, munkahelyi elfoglaltságukra hivatkozva visszavonultak. A csapat nem hogy előre, hanem visszalépett, a harmadosztályban indulhatott.

Újabb fellendülés 1927-ben kezdődött, először egy III.osztályú második helyezéssel, majd a következő évben győzelemmel és visszajutással a másodosztályba. Ugyanebben az évben, tehát 1928-ban a II.osztály negyedik helyezését érte el a csapat, melynek összeállítása Pick, Böhmann, Stauber, Jele volt. A csapat vezéregyénisége Jele Ferenc ezekben az években szinte egyedül képviselte a zöld-fehér színeket a különböző versenyeken. Legnagyobb sikere a “bankbajnokság” megnyerése volt.

A szakosztály második periódusában már a nők is színre léptek, természetesen a tőrvívásban. A csapat a harmadik vonalban szerepelt, ám a legjobb versenyző, Rozgonyiné egyéniben is jeleskedett. 1931-ben az FTC versenyén második, a Tátra-bajnokságon pedig harmadik helyezést ért el.

A nők 1939-ben tudtak kilépni a harmadosztály kötelékéből, ekkor a Kurucz, Nagy, Bakó, Zöldág összetételű gárda feljutott a másodosztályba, ahol 1945-ig rendre a második és negyedik helyek egyikét szerezte meg.

A II. világháború végén a szakosztály másodszor is megszűnt.

A “tetszhalál” azonban most rövidebb volt, mint az első, csupán egy esztendeig tartott, ugyanis a vívószakosztályt már 1946 őszén újjászervezték. A tehetséges fiatalokból újjáalakuló csapat röpke fél esztendő múltán már válogatottat is adott, Zsabka Magda révén, aki tagja volt az osztrákokat legyőző női tőrcsapatnak. A női tőr mellett természetesen újjáéledt a férfi kard szakág is, a fiúk a másodosztályú bajnokság második helyén végeztek.

Harmadszorra is szépen indultak a dolgok, ám az anyagi nehézségek olyan nagyok voltak, hogy a „vívóláng” 1947 nyarán -ben végleg kialudt, a szakosztály feloszlott. A versenyzők más egyesületekbe igazoltak. Zsabka Magda fejlődése azonban oly mértékben volt töretlen, hogy az 1952-, 1953-, 1954-ben világbajnoki címet nyerő csapat tagja volt, 1954-ben, a Budapesti Főiskolai Világbajnokságon (az Universiádé) elődjén aranyérmes lett.

A vívás ugyan megszűnt a Ferencvárosi Torna Club-ban, ám napjainkban egy fiatalember újra gondoskodik arról, hogy a világ összekapcsolja ezeket a szavakat: vívás és Fradi. Ő pedig nem más, mint Rédli András, a jelenkor magyar párbajtőr válogatottjának oszlopos tagja. Arról lett híres a világ vívópástjain, hogy vívóruhája alá minden versenyén Fradi-mezt húz, amit győzelmei után ország-világ elé tár. Idén az Európa-bajnoki győzelmük után a Reuters röpítette világgá ezt a fotót:
Párbajtőr arany

Simon Sándor

Felhasznált irodalom és weblapok:

Nagy Béla: Zöld-fehérben
https://ftcbk.wordpress.com/2009/05/03/drspringer-miklos-unnepi-beszede/

http://www.ftc.hu/index.php?action=main&nid=12068&sact=news

Advertisements