keserű_tengerünkA hétvégi mérkőzés után, a keserűség tengere, elöntötte zöld-fehér lelkünket. A legoptimistábbakat is megmarta a csüggedés valósága. Évek óta, büszkén valljuk Fradizmusunkat, most pedig lehajtott fejjel próbáljuk magyarázni kínlódásunk okát. Minden szó és mondat üressé válik, hamisan csengnek a máskor bevált dallamok.

A legtermészetesebb reakciónk, hogy próbálunk kapaszkodókat keresni, de mi a teendőnk, ha nem találunk? Létezik, hogy kiábrándultságunk, mély gyökeret ver szívünkben és már valóban temetni készülünk?

Még nem lepi por történelmünk azon lapjait, amikor a megszűnésünk réme fenyegetett. Mindannyiunk előtt tiszta a kép. Aztán utolsó lehetőségként nyúlt felénk megmentőnk erős keze és mi elhittük itt van, megérkeztünk, pár lépés csak a Kánaán.

Kijózanító pofont kaptunk többet is. Túl vagyunk rég a mámoros visszatérésen, nem szövünk dicső terveket, csupán halvány reményre várnánk, hisz nem hatnak már ránk a biztató szavak.

Ez most a szomorú valóság, csüggedtek a máskor oly boldog reményteli szemek, párnánk a kín, s reménytelenség a paplanunk. Ki Fradista, az most értetlenül bolyong a kérdések között, s válaszokat nem talál. A legnagyobb katasztrófák után, mégis mindig megy tovább az élet, a letört ágak helyett is pattanak új rügyek. Még az özönvíz után is, szivárványhídként font új reményt a nap. Megfáradnak a legkülönbek is, ellankad a legerősebb kar is, de a depresszió nem húzhatja lelkünket tartósan a mocsaras elmúlásba, hiszen mi nem egyszerű szurkolók vagyunk, hanem a Ferencváros szurkolói!

Felelőséggel tartozunk a Fradizmus szellemisége felé, hogy ne dagonyásszunk sokáig a sivárság bűzös mocsarában, hanem rázzuk le magunkról a szennyet és öltsünk magunkra új reményt. Szavaim önbecsapásnak tűnhetnek és lehet valójában be is csapom magam, de az életben nagyot csak azok alkottak, kik hittek a lehetetlenben.

Istenes Tibor

Reklámok